A hétvége egy pár előre nem feltétlenül látható
zaklatottságot hozott és ilyenkor az ember 
figyelme elterelődhet a jövőről, a céljairól és fixálódhat 
a rossz, félelmetes és korántsem barátságos híreken.
 
A helyzet azonban az, hogyha igazán belegondolunk, 
akkor a következő törvényszerűségeket figyelhetjük 
meg:
 
0. Mindig az erősödik, amire a figyelmet tesszük. 
Ne a zaklatottságra, negatívumra, katasztrófákra 
koncentráljunk, hanem arra, amit szeretnénk.
 
1. Természeti törvény, hogy a sajtó és a média 
munkatársai – tisztelet a kivételeknek – többségében
a káosz kalmárjai és abból élnek, hogy a zűrzavart, 
katasztrófákat és tragédiákat még nagyobbá 
tegyék, mint amekkorák, ezzel egy olyan környezetet
teremtve, ami folyamatosan megfélemlíti az 
embereket, kirántja a lábuk alól a biztos talajt és
ezáltal irányíthatóvá és engedelmessé teszi őket.
 
Ne engedjük magunkat ilyen módon kontrollálni,
hanem vegyük vissza a kontrollt a saját figyelmünk felett.
 
2. Tudd, hogy a megjelent hírek mellett, ami nem 
jelent és nem jelenik meg a sajtóban az az, hogy a világon
az emberek többsége a jó oldalon áll és nagyon sokan
fáradságot és energiát nem kímélve dolgoznak, sokszor
éjt nappallá téve, hogy elhárítsanak katasztrófákat, 
javítsanak állapotokon, segítsenek másoknak, jóra 
fordítsanak rossz dolgokat és ezek által egybe tartsák ezt 
a világot. Ha Te ezt most olvasod, valószínűleg Te vagy az 
egyik ilyen ember. Tudd, hogy nem vagy egyedül!
 
3. Minden vihar elmúlik egyszer.
Ez is el fog. Miért? Mert én mondom…:-)
 
4. Az ilyen helyzetekben egy feladatod van és
az semmi más, minthogy sikeres légy és prosperálj!
 
Ha pedig ehhez kapaszkodót szeretnél, 
akkor március 5-i előadásunk ehhez ad eszközöket.

Jelentkezz most! »»
 
Barátsággal: 

Helle Nóra 

Véget ért a téli olimpia és egy érdekes sztorit és tanulságot 
akartam Veled megosztani egyik számomra nagyon 
kedves résztvevőről, Alysa Liu-ról.
 
Alysa Liu 16 évesen, minden idők legfiatalabb női bajnokaként, 
az edzők és a csapata legnagyobb bánatára 
visszavonult a jégtánctól, mert úgy érezte, hogy elege lett – 
túl sok időt töltött gyerekként a korcsolyázással és szerette 
volna megismerni az életet, mert addig nem nagyon volt rá
lehetősége a sok edzés és versenyzés miatt.
Volt bátorsága felállni és ezt megtenni.
 
Két évig a jégpálya közelébe se ment, viszont nagyon sok 
Mindent látott és nagyon sok helyre elment,  például a Mount Everest 
alaptáborába is. A sok pihenés közben 18 évesen azonban támadt 
egy gondolata, hogy jó volt érezni az adrenalint a versenyek alatt,
és hogy ez az érzés hiányzik neki, ezért felhívta a volt edzőjét, hogy 
szeretne visszatérni. 
 
Az edzője először nagyon meglepődött, és mindent megtett, hogy 
lebeszélje a visszatérésről, mivel túl idősnek gondolta már és a 
két év kihagyott munka miatt esélytelennek gondolta a versenysportban.
Alysa azonban máshogy látta. És átvitte a szándékát a vezetőségen, 
hogy visszatérhessen és kaphasson egy esélyt.
 
Az edzők talán az esélytelenek nyugalmával, talán tudatosan, de 
hagyták, hogy ő maga válassza meg a ruházatát, a színeket, a zenét 
amire táncol és az edzés időbeosztását is. Pihent, amikor úgy gondolta 
és edzett, amikor úgy érezte, hogy edzenie kell. Nem engedte, hogy 
bárki is koplaló diétára fogja vagy megmondja, hogy mit ehet és
mit nem. Óriási dolog, hogy az edzői ebben partnerek voltak, nem
nyomták el, segítették amiben segítséget kért, de egyébként 
hagyták érvényesülni.
 
Édesapja az egyik TV interjúban úgy jellemezte őt, mint egy lázadó és 
szabad lelket.
 
2024 júniusában kezdett újra edzeni, alig több, mint 20 hónapja maradt 
az olimpiai felkészülésre 2026 februárjáig. És megnyerte az aranyat. 
Nem is akárhogy. A szakértők szerint talán nem is ő volt aki a legjobban 
korcsolyázott, de egész biztosan ő volt az, aki laza, könnyed stílusával,
gyönyörű mosolyával és művészi színpadi jelenlétével percek alatt szó 
szerint úgy egyben felemelte a stadion közönségét. Feltöltötte őket és 
kihozta őket a Mátrixból –  a pódium állva tapsolt. 
 
És hogy milyen természeti törvényeket alkalmazott Alysa?
Hát a kommunikáció területén létező természeti törvényeket. 
Mert ő nem csak egy sportoló, hanem egy igazi Művész. 
És vezető is – mert a produkciójával igencsak megkapta és
irányította a figyelmet.
 
Ha Te is szeretnéd ezeket a képességeket tudatosan felépíteni, 
akkor 3 napos Vezetői Kommunikációs képzésünk Kasza Tamással
Neked szól! 
 
Február 28-ig 25%-os kedvezménnyel és részletfizetéssel is tudsz 
most jelentkezni:
 
Info itt »»
 
Bartátsággal:
 
Helle Nóra és Eric Helle

Gondolkoztál már azon, hogy mi az alapvető különbség egy 
becsületes, törvénytisztelő ember és egy bűnöző között?
 
Miért van az, hogy egy ember becsületesen végiggürcöl egy életet és 
minden kihívás és megpróbáltatás ellenére soha nem tér le a törvényes útról, 
míg mások már az első nehézséggel szembenézve olyat tesznek, ami sérti 
a többiek jogait és megkárosítja őket?
 
Hogy történhet ilyen?
 
És elsősorban miért?
 
Pár éve egy nagyon kedves ismerősöm, egy híres amerikai tréner és coach, 
Arte Maren tartott egy zártkörű előadást itt Budapesten.
 
Számomra ha egy előadásban csak egy mondat van, amit a jövőben tudok használni, már az is megérte. Itt sok-sok gondolat volt, mégis pont a fentiekkel kapcsolatban Arte adott egy nagyon érdekes választ.
 
Az alapvető különbség a bűnöző és egy becsületes, észszerűen törvénytisztelő ember között egy nagyon egyszerű dolog:
 
A bűnözőnek mindig ott van az az opció, hogyha a dolgok nagyon keményre fordulnak, hogyha nem sikerül becsületesen eredményt elérni vagy pénzt keresni, akkor majd lop, csal, hazudik netán még rosszabb is…
 
A becsületes embernél ezek az opciók nem léteznek.
 
Ennyi a különbség.
 
És mi köze ennek a példának a céljaid eléréséhez?
 
Csupán annyi, hogyha kitűzöl egy célt és odateszed opciónak azt a verziót, hogy esetleg mégsem fogod elérni, akkor ne lepődj meg, ha ez be is következik!
 
Ne add meg magadnak azt az opciót, hogy kudarc! 
 
A lényeg, hogy az igazi kudarc igazából sosem lehetséges, mert mint olyan, 
nem is létezik.
 
Egy dolog lehetséges csak: nem volt elég tudás és kitartás a cél elérésének az irányában.
 
 
A mi küldetésünk, hogy azt a cégvezetői tudást átadjuk, ami 
a céljaid eléréséhez szükséges. 
 
Vezetői Akadémiánkra most 1-et fizet, 2-őt kap szülinapi akció van
február 20-ig! 
 
Több info itt!
 
Barátsággal: 
 
Helle Nóra és Eric Helle

Hallottál már olyan sztoriról, hogy egy 
jól fizetett és bőségesen ellátott munkatárs 
egyszer csak feláll és beadja a felmondását?
 
Bevallják vagy nem, de ez a legtöbb vezető 
rémálma egyébként…
 
Hogy hirtelen, minden előjel nélkül 
a munkatársa feláll és otthagyja a legnagyobb 
szükség közepén…
 
Lehet,  hogy ez már meg is történt Veled és 
az is lehet, hogy már nem is egyszer…
 
De miért is történik ez?
 
A legtöbb munkavállaló egy ilyen helyzetben 
logikusan elmondja a vezetőnek, hogy az ok 
abban keresendő, hogy a munkakörülmények 
rosszak, hogy nem kapott elegendő pénzt, hogy túl 
sokat kellett túlórázni stb. stb. stb.
 
És a legtöbb vezető ezeket az indokokat rögtön 
el is hiszi…. 
 
Bár való igaz, hogy munkakörülmények lehetnek 
mostohák, hogy a szükség nagy úr, hogy a 
élethelyzetek változnak, az ember mégis tudat alatt 
érzi, tudja, hogy egy váratlan és felelőtlen távozásban 
más is szerepet játszik.
 
Mik a rejtett tényezők?
 
Ha a fenti tényezők igazak lennének (és itt most nem 
szélsőséges esetekről beszélünk) akkor semmi mást 
nem kellene tenni, mit a munkakörülményeket
olyan mértékben javítani, ahogy azokat 
a munkavállalók megkövetelik és akkor megszűnnének
az ilyenfajta problémák….
 
De a tapasztalat azt mutatja, hogy a munkakörülmények 
javítása sok esetben még növeli is a fent leírt 
váratlan és felelőtlen “meglógásokat”.
 
A tényleges szélsőségeket leszámítva a távozások 
nagy részében, amikor a munkaadó tényleg minden tőle 
telhetőt megtesz, a munkatárs mégis váratlanul felmond 
és “lelép” egy jól meghatározott tényező vesz rész: 
 
A munkatársnak kisebb vagy nagyobb mértékben, 
de vaj van a füle mögött!
 
Honnan lehet ezt tudni?
 
Az emberekkel sajnos lehet olyan jól is bánni, hogy 
rosszul érzik magukat tőle.
 
Ez akkor szokott előfordulni, ha ők nem képesek 
olyan mértékben viszonzást adni nekünk, mint 
amilyen mértékben mi segítettünk nekik, tehát 
“felborul” köztünk a csere.
 
Mondjuk több fizetést kapnak, mint amennyit igazából 
hoznak a cégnek és amit rájuk költünk.
 
Vagy éppen elkövettek egy pár, ártalmatlannak tűnő
dolgot, mint például késés vagy egy munkahelyi tárgy 
hazavitele, amit aztán szégyenükben vagy tudatosan 
elhallgattak és emiatt elkezd rossz érzésük lenni felénk.
 
Az első tünete a fentieknek az, hogy kicsit magukba
zárkóznak,  nem lesznek olyan beszédesek felénk…majd
elkezdődik az indokolatlan kritikusság az irányunkba.
 
A kritikusság után pedig sokszor zöld utat kaphat 
a hirtelen felmondás és távozás – rosszabb esetben
a nyom nélküli “meglógás”.
 
Példa:
 
Egy munkatárs egy nap elkésik. Nincs bent a főnöke, 
és senki sem veszi észre. Nem mondja el másnap, amikor
találkoznak, és azzal magyarázza, hogy úgyis sokat dolgozik.
 
Következő héten otthon a párja kezdi szidni neki 
a munkáltatóját. Mivel van egy pici “sara” a munkáltató
felé, ezért nem védi meg, hanem elmegy a szidás mellett.
 
Másnap pedig egy kicsit hamarabb megy el, 
“mert a főnök úgysem fizet eleget.”  Ezt a kritikus
megjegyzést egy másik munkatársnak is elejti…
 
Eközben a főnök keményen dolgozik a körülmények 
javításán és mivel a cég havi eredményei jobbak, még 
jutalmat is ad mindenkinek….
 
Emberünk már eleve rosszul érzi magát az elkövetett 
dolgok miatt és ennek tetejébe még meg is jutalmazzák.
Ettől még rosszabbul érzi magát és hitelen felmond…
 
És ilyenkor gondoljuk mi vezetőnk azt, hogy nincs 
igazság és nincs szerencsénk! Pedig lehetett volna…
 
A fentiek csak egy példa az emberi 
viselkedés labirintusára.
 
Ha szeretnél ebben kiigazodni és a jövőben
megfelelő embereket felvenni, most 25% kedvezménnyel 
jelentkezhetsz SIKERES MUNKATÁRS-FELVÉTEL
online műhelyünkre:
 
Info itt!»»
 
Barátsággal: 
 
Helle Nóra és Eric Helle