Egy cégvezető életében az egyik legnehezebb 
pillanat lehet amikor el kell küldenie egy kollégát.
 
Beszéltem már sok milliárdos nagy cég vezetőjével, 
akinek 3 hétig álmatlan éjszakái voltak, mert 
vacillált, nem tudta elküldeni egy nem megfelelő, 
alacsony teljesítményű, sok pénzt kérő emberét.
 
Tudom, hogy nem mindenkinek lenne álmatlan
éjszakája ilyesmitől, azonban egy fontos dolgot 
tudni kell:
 
Az emberek az igazságos fellépést általában 
elfogadják, az igazságtalan fellépésre viszont
bosszúval reagálhatnak.
 
Mit is jelent itt az igazságos?
 
Azt, hogy fokozatos.
 
Hogy az első nem optimális történésnél
jelezzük valamilyen formában a nem tetszésünket.
Ez lehet csak egy szemöldök felvonás.
 
A másodiknál már személyesen szóvá tesszük.
 
A harmadiknál már mások is hallhatják, ha
megosztjuk a nem tetszésünket.
 
És így tovább, egészen az írásbeli figyelmeztetőkig.
 
Ha az írásbeli figyelmeztetőkig eljutottunk, akkor 
egy felmondás az esetek többségében nem fog 
bosszúvágyat ébreszteni a kollégákban, mert
fokozatosan megalapoztuk.
 
Adtunk több esélyt a változtatásra. Nem küldtük
el azonnal – próbálkoztunk. Ő nem élt vele.
 
Ami azonban sokszor megtörténik, az az, 
hogy egy vezető észleli a korántsem optimális
tényezőket – és nem szól.
 
Magában tartja, vérnyomás csökkentőt vesz be,
pufog, durrog – fő a saját levében. Néha igen sokáig.
 
Aztán eljön a pillanat, amikor betelik a pohár
és robban – de jó nagyot.
 
Gyakorlatilag az első igazán meglépett
és kivitelezett fokozat a változtatásra az illető 
kirúgása lesz.
 
Amire emberünk – érthetően – igencsak 
érzékenyen reagálhat. Óriási hatáshelyzetbe 
tették – és hirtelen.
 
Mélységesen igazságtalannak érezheti. 
 
Az igazságtalanság érzése pedig bosszúvágyat 
teremthet – méghozzá igen nagyot.
 
Munkaügyi perek, adatbázisok lemásolása, 
más kollégák felbujtása mind-mind megélt
példák, hogy a szituációt rosszul kezelve
sok minden megtörténhet…
 
Igen, mondhatjuk azt, hogy a kolléga egy 
léhűtő volt. Valószínű.
 
De ha nagyobb nyugalmat szeretnél, 
akkor bánj a léhűtőkkel is úgy, ahogy veled
szeretnéd, hogy bánjanak. Igazságosan.
 
Sok fejfájást tudsz majd megspórolni ezzel.
 
Ha pedig szeretnél megismerni még több 
természeti törvényt az emberekkel
való bánásmóddal és a motivációjukkal 
kapcsolatban, akkor látogass
el szeptember 23-án az élő előadásunkra:
 
Nagyobb nyugalmat szeretnék!
 
Ne feledd: Egy képzett vezető a végén
mindig megnyeri a játszmát!
 
Barátsággal:
 
Helle Nóra 

Az elmúlt hetet Mallorcán töltöttük, részben 
nyaralással, részben pedig családlátogatással 
– apósom ugyanis az év nagy részében itt él. 
 
Mivel többször is alkalmunk volt megismerni
a szigetet és nemcsak turista nézőpontból,
elmondok egy rövid sztorit, ami számomra 
nagyon tanulságos volt.
 
Igen, Mallorca gyönyörű. Az északi részen vannak 
csodálatos hegyek (amiknek érzésre lelkük van!), 
a tenger meseszép, a turisták összességében 
kulturáltak, általában tisztaság és nyugalom van 
– egy valódi kis ékszerdoboz, egy igazi kis földi 
paradicsom.
 
De hagy mondjam el az érem másik oldalát is,
egy meghökkenő eseménnyel. 
 
Pár évvel ezelőtt apósom sok helyre vitt minket, 
hegyet másztunk, túráztunk, amikor is egyik hegyről 
leereszkedve a szomszédos falu temetőjéhez 
érkeztünk.
 
Apósom kötelességének érezte, hogy gyorsan azt 
is megmutassa.
 
Körbesétálva mindenképpen érdekesnek találtam, hogy 
majdnem minden síron ott van az elhunyt fiatalkori 
fényképe. De nem értettem, hogy miért a fiatalkori
képet tették ki, miért nem az idősebbet.
 
 Kicsit jobban megszemlélve a sírfeliratokat, 
rá kellett jönnöm, hogy nem a képekkel volt gond – 
ugyanis az elhunytak többsége viszonylag fiatal volt:
30+, 40+ 50+ életkorúak.
 
Rögtön kérdeztem is apósomat, hogy volt-e valami 
repülő szerencsétlenség vagy hasonló tömegbaleset, 
de a válasza nemleges volt…
 
Akkor és ott esett le, hogy ezek az emberek 
valószínűleg a punnyadás áldozatai lettek – a kihívások
hiánya nem igazán tett jót nekik.
 
Mert Mallorca a turizmusból él és évről évre több a
turista. Mert minden szép, nyugalmas és jó, és
persze ez egy ideig nagyon relaxáló és pihentető
-de egy pár hét után már nagyon unalmassá tud válni…
 
Mert az ember alapvetően szereti a kihívásokat és 
egy kihívásokkal teli környezetben tud igazán 
prosperálni. A kihívás maga olyan, mint
az olaj: a tűzre öntve még jobban 
belobbantja és megerősíti azt…
 
Úgyhogy megyünk haza és megbecsüljük 
a kihívásokkal teli környezetünket.
 
Amiben mi magyarok legtöbben osztozunk.
 
És ha szeretnéd hullámlovasként 
meglovagolni ezeket a kihívásokat,
akkor jó, ha megismered azokat a természeti 
törvényeket, amik ehhez eszközöket adnak.
Szeptember 23-án például az emberekkel
való bánásmóddal és a motivációjukkal 
kapcsolatban:
 
Meg akarom szelídíteni
a kihívásokat!
 
Ne feledd: Egy képzett vezető a végén
mindig megnyeri a játszmát!
 
Barátsággal:
 
Helle Nóra és Eric Helle

Az üzleti élet bármely részén, bármelyik
pillanatban előfordulhat gyökeres változás:
jöhet egy új kormányrendelet, egy külföldi 
cég bejövetele átrendezheti az erőviszonyokat, 
de az is simán benne van a pakliban, hogy 
viszonylag gyorsan több hazai konkurrencia 
is felüti a fejét – főként a sikeresek mezőnyében.
 
Ha Te is érezted már ezt a kiszolgáltatott érzést, 
és Te is igazságtalannak gondolod, hogy újra 
hatás helyzetbe kerülj ennyi munkával a hátad mögött, 
akkor jó, ha tudod, hogy a változások menedzselésének
van egy lézer precíz természeti törvénytára.
 
Ezekből az egyik érdekesség az, hogy a fellendülés 
az egyik legkockázatosabb állapot. Magasról ugyanis 
nagyot lehet esni.
 
Hogy pontosan mit kell tenned, hogy megőrizd 
a fellendülést, illetve mit kell tenned, amikor a számok
nem úgy jönnek, ahogy kellene, illetve amikor 
egy veszélyhelyzet áll elő, azt Vezetői Akadémiánkon
részletesen átvesszük.
 
Ha pedig most vagy benne egy szorongató 
helyzetben, akkor vedd igénybe kötelezettségmentes 
díjmentes konzultációnkat, ahol már tudunk ötleteket 
és nézőpontokat adni, hogy hogyan menedzseld le
az esetleges pozitív vagy negatív változást:

Nem akarok kiszolgáltatott lenni!

Ne feledd: Egy képzett vezető a végén mindig
megnyeri a játszmát!
 
Barátsággal:
 
Helle Nóra és Eric Helle

Még a legjobb vezetők életében is eljöhet néha egy 
olyan pont, amikor úgy érzik, hogy túlságosan sok a
befejezetlen és megoldatlan feladat és emiatt
vagy nem mennek el szabadságra, vagy ha el is 
mennek, azt inkább a családjuk kedvéért teszik – 
legszívesebben maradnának.
 
Ha Te is érezted már ezt az érzést, vagy ha most 
ezt érzed, akkor van egy érdekes természeti
törvény egy kis extra idő megteremtésére.
 
Ez pedig nem más, mint a rendrakás.
 
Amikor túl sok projekt fut, amikor számos feladat van, 
a kollégák helyettesítése miatt meg extra terhek a válladon
és a meleg is pluszban lassít, akkor általában 
a rendteremtésre sincs elegendő kedv és kapacitás.
 
A rendetlenség pedig önmagában nagyon sok 
figyelmet elrabol – ami pedig aláássa azt a képességed,
hogy időt teremts…
 
Amikor rendet teremtesz, selejtezel, a helyére rakod a 
dolgokat és befejezel befejezetlen feladatokat 
valójában időt teremtesz. 
 
Érdekesen hangzik? Próbáld ki!
 
Ha pedig készen állsz egy generál-rendrakásra, ahhoz az
“Önműködőbb cég – felszabadult vezető” előadásunk
tud jó nézőpontokat nyújtani:
 

Vágyom a rendre!
 
És ne feledd: Egy képzett vezető a végén mindig
megnyeri a játszmát!
 
Barátsággal:
 
Helle Nóra és Eric Helle