A csapból is az folyik, hogy Magyarországon munkaerőhiány van., hogy a jó emberek mind külföldre mennek és aki itt marad, az meg dolgozni nem igazán akar… Nekünk is rendszeresen panaszkodnak erre kétségbeesetten a vezetők.

Ezzel ellentétben a nagyvállalatok és multik mégis megszerzik a legjobb embereket.

Így azt mondanám, hogy valójában nincs munkaerőhiány. Csak a jelenlegi gazdasági környezetben zseniálisnak kell lenni a személyzetfelvételben ahhoz, hogy megtaláld az igazi gyöngyszemeket és el is tudd érni, hogy ők is Téged válasszanak, néha kevesebb fix pénzért… 

Nem elég, ha csak általános ismereted van ezen a területen, profivá kell válnod.

De hogyan?

Ha nincs végtelen mennyiségű időd és pénzed, akkor azt javaslom, hogy látogass el és gyűjts ötleteket a témában. Ilyen lesz a Sikeres munkatárs-felvétel előadásunk is. Itt kis létszámú csapattal, 2 órában átvesszük az alapokat, amit jelenleg tudnod kell, hogyha jó embereket akarsz a cégedbe.

„Eredményeként cégünk hajlandó és jó képességű embereket tudott alkalmazni, akiknek céljuk, hogy cégünket soha nem látott magasságokba repítse. Őszintén ajánlom azoknak, akik szeretnék a cégük tevékenységén és jövedelmezőségén javítani.”
(Szabó Kinga Judit, ügyvezető, cégtulajdonos.)

Kattints ide a részletekért»

Üdvözlettel:

Helle Nóra és Eric Helle

Béklyóktól sújtva élünk, pedig oly közel a Szabadság! 
A ma embere ki van éhezve a szabadságra. 
Vágyik a hosszú hétvégékre, és várja az ünnepnapokat. 
Sokan áhítoznak arra, hogy egyszer eljön az idő, amikor szabadon, bármit tehetnek majd. Mások a nyugdíjas éveikben keresik a szabadságot. Ha kilépünk a munkahelyünkről, ezt mondjuk a telefonba: most szabadultam. 
Ez a kép azt mutatja, hogy egyáltalán nem érezzük magunkat szabadnak. 
Vajon jó irányba keressük az áhított szabadságunkat? 

Minden bizonnyal melléfogunk a szabadság témájában. 
Hisz olyan dolgokban keressük, amik hasonlóan a délibábhoz, messziről valósnak mutatják a szabadságot, közel érve hozzá azonban semmit nem lelünk. 
Vajon hogyan találhatnánk meg azt a szabadságot, amit hosszútávon és kétséget kizáróan szabadságként, boldogan élhetnénk meg? 
Egyáltalán van ilyen?

Igen van! De nem feltétlen időben, pénzben, vagyonban, vagy térben található. 
A szabadság lehetősége ugyanis bennünk lakozik. A szabadságunk érvényre juttatásának és megélésének kulcsa igazából egy belső ügy.

Az ember, aki azt hiszi, attól szenved, hogy sokat kell dolgoznia, tévedés áldozata. 
Valójában a munkájával kapcsolatos, sikertelenségei, megromlott kapcsolatai, céltalansága hálójában vergődik, és abból akar szabadulni. Az, aki nem érzi magát boldognak a házasságában, szintén a saját maga által teremtett csapda szorításában él, de menekvését nem biztos, hogy egy új kapcsolatban fogja megtalálni.  

Mi hát az a belső szabadság, amit az ember valóban szabadságnak él meg?

A szabadság az például, hogy nem tartja fogva a múltunk a gondolkodásunkat. 
A szabadság az, amikor őszintén tudunk beszélni embertársainkkal, és nem kell visszafogni magunkat. 
A szabadság az, hogy nem kell azon gondolkoznunk este, hogy helyesen tettük-e, amikor valakinek odaszóltunk és megbántottuk. Nem hömpölyög a fejünkben, a szívünkben, hogy mások örömét, szabadságát elrontottuk tetteinkkel, érzéketlen hozzáállásunkkal. A jó és nyugodt alvás a szabadság egyik mutatója.

A szabadság nem a szuper autó birtoklása, hanem az örömteli vezetés. 
Amikor a többieket könnyedén toleráljuk, akár igazuk van akár nem. 
A szabadság nem csak az, hogy messzi tájakra utazunk, hanem az, hogy azokkal, akikkel útközben találkozunk, békét és barátságot tudunk teremteni. 
A legelegánsabb hotelben is érezhetjük magunkat szörnyen egyedül, vagy feszültnek. 
A szabadság a könnyed kommunikáció a környezetünkkel, vagy akár a felhőtlen magány. Szabadság az is, ha gyorsan jár az eszünk és időben érkeznek a jó válaszaink. Ha gyorsan tudunk dönteni, ha azonnal felfogjuk azt, amit olvasunk, ha könnyedén meg tudunk valakit győzni. Ez mind-mind szabadság. 
És az is szabadság, ha egészségesek vagyunk. Az a sok értelmetlen testi baj, amiről tudjuk, hogy lelki vívódásaink eredménye, nagyon megnyirbálhatja szabad voltunkat. Még azok a vissza-visszatérő fájdalmaink is jelentősen korlátoznak bennünket, amik nem is betegségek, és azt gondoljuk róluk, hogy az életünk rossz velejárói, talán valahonnan megörököltük őket. Valójában nem kellene velük élnünk, de mivel senki nem mutatja fel számunkra a szabadság útját, beletörődünk és szenvedünk tőlük.

A szabadság ellentétére lehetne egy példa az a helyzet, amelyben egy 15 éves kamaszt képtelenek volnánk segíteni. Rengeteget bosszankodnánk miatta, nem értenénk a tetteit, egy ideig konfliktusok sokaságával szembesülnénk, majd azt találnánk, hogy aligha van vele őszinte kapcsolatunk, pedig a saját gyerekünk. 
A figyelmünk gyakran járna a dolgon, állandóan ellenőriznünk kellene őt, hogy nehogy meglepjen valami kellemetlen helyzettel. Amikor pedig a sok hajtás után végre kiszellőztethetnénk a fejünket, és kicsit lazíthatnánk, telefon érkezne, hogy helyzet van, kénytelenek vagyunk menni és cselekedni. A konfliktusokkal, stresszel teli élet, ahol gyakran lépéskényszerben, és kötelező aktivitások függésében élünk, nem szabadság.  

A szabadság az, amikor az ember a mindennapjaiban él egy olyan életet, amit élvez, mert egyezik az életről alkotott eszményeivel.” (…) – Trajtler István

Önmagukat rendszeresen fejlesztve és művelve rendet tudunk tenni a környezetünkben és az így nyert szabadsággal rendelkezhetünk.

Ha még nem szántad rá magad, itt az ideje:
 
Barátsággal: 
 
Helle Nóra és Eric Helle

A tegnap esti eredmények láttán lehet, hogy örülsz, lehet, hogy bosszankodsz és az is lehet, hogy Te nem mentél el szavazni mert nem akartál ennek a játéknak közvetlen részese lenni.
 
Bármi is történt, ha vezető vagy és embereid vannak, akkor két nagyon fontos természeti törvényt kell a gyakorlatban alkalmaznod:
 
1)    Tiszteld a kollégáid és ügyfeleid nézetét és hitét és
2)    tégy meg mindent, hogy a csapat egysége fennmaradjon, ha esetleg megbomlott.
 
Az első pontban foglaltak nem könnyűek, ha az ember rosszindulatú vagy degradáló beszólásokat kap vagy hall arra a személyre vagy csapatra, akire a szavazatát adta, vagy akikkel szimpatizál.
 
És mivel senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái és gyenge pontjai ezért kritikát mindenki kaphat…
 
Nem tudhatod azt sem, hogy az a személy, aki egy másikat kritizál, min ment keresztül a múltban, milyen hatások érték és kiktől, és ő személy szerint mit tett vagy milyen adatokat és híreket kapott és olvasott. Annyit azonban lehet, hogy Te is tapasztaltál már, hogy az emberek nagyon sokszor nem megfelelően átgondoltan, hanem inger-reakció alapon reagálnak különböző emberekre vagy dolgokra…
 
Hidd el, ez nekik maguknak sem jó!
 
Egy jó hírem viszont van: amikor valaki inger-reakció alapon reagál, akkor az sosem önmaga, hanem az áramkörök az elméjében „a fejében”.  Ezekkel az áramkörökkel pedig felesleges beszédbe elegyedni.
 
Hagyd figyelmen kívül és találj valamit, amit őszintén csodálni tudsz a személyben. 
Mivel az erősödik, amire a figyelmet tesszük, javaslom, hogy a továbbiakban erre fókuszálj.
 
A második szabály talán egy kicsit nehezebbnek tűnik, de igazából nem az.
 
A legfontosabb, hogy ha ilyen van, nem szabad az időt sajnálni az elegendő kommunikációtól, mert annak nagy ára lesz.
 
Nagyon fontos a dolgokat rendesen átbeszélni és utána közös egyetértéssel új célokat állítani és ráirányítani a csapat figyelmét a jövőre.
 
És ne feledd: ha tegnap fellélegeztél az eredményen, az jó. A felszabadult energiák mindig szárnyakat adnak.
Ha viszont nem, akkor a feladatod, hogy a citromból limonádét csinálj!
 
És minél gyorsabban.
 
Itt az ideje egy stabil rendszert építeni.
 
Ha ehhez elfogadod a segítségünket, akkor az első lépés egy
díjmentes konzultáció:
 
Több infó itt!
 
Barátsággal: 
 
Helle Nóra és Eric Helle