Statisztikailag igazolt tény, hogy a jó értékesítők hiánya egy cégben katasztrofális következményekkel járhat.

Ha nincs elegendő jó értékesítőd akkor:

• állandóan Neked kell foglalkoznod ezzel a területtel és nincs elég időd a jövőt megtervezni
• pénzügyi problémáid lesznek a bevételhiány miatt
• a konkurrenciáid értékesítői rendszeresen elhappolnak ügyfeleket
• nem látod a jövőt annyira fényesnek és túl sokat aggódsz
• jó munkatársakat veszthetsz el, mert nem látják az anyagi biztonságot
• a céged könnyen veszteségesbe mehet át…

És miért is törvényszerűek ezek a problémák?

Csupán azért, mert a PÉNZ ENERGIÁT ad.

És az értékesítők hozzák be a pénzt.

Tehát ha nincs ott elegendő értékesítő, vagy akik ott vannak, azok nem elég jók, akkor nem lesz elegendő energia a cégben a megfelelő túléléshez és a jövőbeli lét bizonytalan és kérdőjeles lesz.

Hogyan lehet jó értékesítőt találni?

Az értékesítők felvétele azért nehezebb az átlagnál, mert tapasztalati tény, hogy egy populációban a világ bármely táján viszonylag kevés az igazán jó értékesítő.

A másik banánhéj, hogy előfordulhat, hogy a felvételi beszélgetésnél értékesítőket interjúztatva egyszerűen lyukat beszélnek a hasadba és emiatt  hibásan felveszel egy lusta és korántsem termelékeny embert aki majd inkább viszi, mint hozza a pénzt…

A fenti dolgok tények ugyan, de ki mondta, hogy a tények hatása kell, hogy legyél?

Az igazság az, hogy mindig lehet tenni valamit valamivel kapcsolatban és ez annyira igaz, mint a gravitáció.

Van egy nagyon pontos, lézerprecíz felvételi és kiválasztási technológia, amit átbeszélni egy többnapos folyamat, ha ez érdekel, akkor emailben jelezd felénk, megbeszéljük.

Azonban a legfontosabb tényező, amivel tisztában kell lenned amikor értékesítőket veszel fel, hogy az a tulajdonság ami közös minden jó értékesítőben és amit  keresned kell az interjún az a kontroll-ra való képesség…

Mit is jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy az illető mennyire képes kommunikációval másokat irányítani és meggyőzni egy bizonyos dologról?

Mennyire képes hatással lenni rájuk és elérni, hogy megtegyék, amit szeretne, anélkül, hogy azt zokon vennék?

És mivel az igazság az, hogy kontroll = bevétel, ezért a bevételetek nagyon is azon múlik, hogy az értékesítő képes-e kontrollálni másokat és ha igen, mennyire…

Mit tudsz még tenni?

Ha szeretnél tovább képződni a kontroll témájában, illetve szeretnéd az értékesítőidet is képezni e téren, látogassatok el legközelebbi Kontroll napunkra, január 12-én:

Jelentkezés itt.

Ne feledd, kontroll=bevétel és a képzés kontrollt ad!

(c) 2017. Executive Success Kft. Minden jog fenntartva. Az írás L.Ron Hubbard munkái alapján készült.

Béklyóktól sújtva élünk, pedig oly közel a Szabadság!
A ma embere ki van éhezve a szabadságra. Vágyik a hosszú hétvégékre, és várja az ünnepnapokat. Sokan áhítoznak arra, hogy egyszer eljön az idő, amikor szabadon, bármit tehetnek majd. Mások a nyugdíjas éveikben keresik a szabadságot. Ha kilépünk a munkahelyünkről, ezt mondjuk a telefonba: most szabadultam. Ez a kép azt mutatja, hogy egyáltalán nem érezzük magunkat szabadnak. Vajon jó irányba keressük az áhított szabadságunkat?

Minden bizonnyal melléfogunk a szabadság témájában. Hisz olyan dolgokban keressük, amik hasonlóan a délibábhoz, messziről valósnak mutatják a szabadságot, közel érve hozzá azonban semmit nem lelünk.
Vajon hogyan találhatnánk meg azt a szabadságot, amit hosszútávon és kétséget kizáróan szabadságként, boldogan élhetnénk meg? Egyáltalán van ilyen?

Igen van! De nem feltétlen időben, pénzben, vagyonban, vagy térben található. A szabadság lehetősége ugyanis bennünk lakozik. A szabadságunk érvényre juttatásának és megélésének kulcsa igazából egy belső ügy.
Az ember, aki azt hiszi, attól szenved, hogy sokat kell dolgoznia, tévedés áldozata. Valójában a munkájával kapcsolatos, sikertelenségei, megromlott kapcsolatai, céltalansága hálójában vergődik, és abból akar szabadulni. Az, aki nem érzi magát boldognak a házasságában, szintén a saját maga által teremtett csapda szorításában él, de menekvését nem egy új kapcsolatban fogja megtalálni.

Mi hát az a belső szabadság, amit az ember valóban szabadságnak él meg?
A szabadság az például, hogy nem tartja fogva a múltunk a gondolkodásunkat. A szabadság az, amikor őszintén tudunk beszélni embertársainkkal, és nem kell visszafogni magunkat. A szabadság az, hogy nem kell azon gondolkoznunk este, hogy helyesen tettük-e, amikor valakinek odaszóltunk és megbántottuk. Nem hömpölyög a fejünkben, a szívünkben, hogy mások örömét, szabadságát elrontottuk tetteinkkel, érzéketlen hozzáállásunkkal. A jó és nyugodt alvás a szabadság egyik mutatója.

A szabadság nem a szuper autó birtoklása, hanem az örömteli vezetés. Amikor a többieket könnyedén toleráljuk, akár igazuk van akár nem. A szabadság nem az, hogy messzi tájakra utazunk, hanem az, hogy azokkal, akikkel útközben találkozunk, békét és barátságot tudunk teremteni. A legelegánsabb hotelben is érezhetjük magunkat szörnyen egyedül, vagy feszültnek.
A szabadság a könnyed kommunikáció a környezetünkkel, vagy akár a felhőtlen magány. Szabadság az is, ha gyorsan jár az eszünk és időben érkeznek a jó válaszaink. Ha gyorsan tudunk dönteni, ha azonnal felfogjuk azt, amit olvasunk, ha könnyedén meg tudunk valakit győzni. Ez mind-mind szabadság.
És az is szabadság, ha egészségesek vagyunk. Az a sok értelmetlen testi baj, amiről tudjuk, hogy lelki vívódásaink eredménye, nagyon megnyirbálhatja szabad voltunkat. Még azok a vissza-visszatérő fájdalmaink is jelentősen korlátoznak bennünket, amik nem is betegségek, és azt gondoljuk róluk, hogy az életünk rossz velejárói, talán valahonnan megörököltük őket. Valójában nem kellene velük élnünk, de mivel senki nem mutatja fel számunkra a szabadság útját, beletörődünk és szenvedünk tőlük.

A szabadság ellentétére lehetne egy példa az a helyzet, amelyben egy 15 éves kamaszt képtelenek volnánk segíteni. Rengeteget bosszankodnánk miatta, nem értenénk a tetteit, egy ideig konfliktusok sokaságával szembesülnénk, majd azt találnánk, hogy aligha van vele őszinte kapcsolatunk, pedig a saját gyerekünk. A figyelmünk gyakran járna a dolgon, állandóan ellenőriznünk kellene őt, hogy nehogy meglepjen valami kellemetlen helyzettel. Amikor pedig a sok hajtás után végre kiszellőztethetnénk a fejünket, és kicsit lazíthatnánk, telefon érkezne, hogy helyzet van, kénytelenek vagyunk menni és cselekedni. A konfliktusokkal, stresszel teli élet, ahol gyakran lépéskényszerben, és kötelező aktivitások függésében élünk, nem szabadság.

A szabadság az, amikor az ember a mindennapjaiban él egy olyan életet, amit élvez, mert egyezik az életről alkotott eszményeivel. (…) – Trajtler István

Önmagukat rendszeresen fejlesztve és művelve rendet tudunk tenni a környezetünkben és az így nyert szabadsággal rendelkezhetünk!

Ha még nem jöttél el, látogass el hozzánk most!

Jelentkezés a szemináriumra.