Lehet, hogy Te is értesültél róla, hogy a közelmúltban egy fiatal házaspár autózott hazafelé a kisfiúkkal, amikor megtörtént minden szülő rémálma: a hátsó ülésen ülő gyermek hirtelen félrenyelt egy falatot, és nem kapott levegőt. A szülők azonnal félrehúzódtak az út szélére, de a pánik pillanatok alatt úrrá lett rajtuk mert nem sikerült a gyerek légutait felszabadítani. A kétségbeesett édesanya és édesapa hiába próbált segítséget kérni a mellettük elhaladó autósoktól.
Tucatnyi jármű ment el mellettük lassítás nélkül.
Aztán megérkezett valaki, aki nem fordította el a fejét. Egy arra járó motoros észrevette a kétségbeesetten integető szülőket, azonnal félreállt, és egyetlen másodpercet sem habozott. Határozott fellépésének és a gyorsan alkalmazott légúti tisztító fogásoknak köszönhetően sikerült megmentenie a kisfiú életét, amíg a mentők kiérkeztek.
Ez a történet szerencsés véget ért, de egy fontos kérdés megmaradt: miért nem álltak meg a többiek?
Persze az általános válasz az szokott lenni, hogy manapság már alig vannak jó emberek, hogy a világ már csak ilyen, hogy a jóérzésű emberek szinte kihalóban vannak…
Míg az igaz, hogy az emberek mentális és érzelmi állapota és az arra való hajlandóságuk, hogy segítsenek másoknak szoros kapcsolatban vannak egymással, és igenis vannak nagyon rossz mentális állapotban lévő embertársaink, egy másik nagyon lényeges tényezőt a legtöbben elfelejtenek.
És ez egy kicsit meglepő lehet.
Ez pedig az a tény, hogy az emberek egy része mentálisan “nincs ott”, egyszerűen fejben máshol jár, máson van a figyelme.
Reggel összekaptak a párjukkal, a gyerek megfázott, a sárga csekkeket be kell fizetni, a nagymamát el kell vinni orvoshoz, a kutya vakarózik, a szomszéd éjjel fúrt, a feje hasogat, a hűtő üres és a kisbolt szabadság miatt zárva van – stb. stb. stb.
És ez csak a jelen.
Aztán ott van egy jó csomó más dolog, ami a múltban történt és az ember időről időre még mindig gondolkozik, mélázik rajta. Elkalandoznak a gondolatai.
Hogy lehet így autót vezetni?
Hát automatán. Nem véletlenül van nagy számban olyan baleset, ami elkerülhető lett volna.
De egy cégvezető fejében azonnal megfogalmazódik a gondolat: ha az életben, az utakon ezt tapasztaljuk, akkor mi lehet a munkában?
Hát dettó ugyanaz.
A kolléga reggel megérkezik, testileg ott van, de mentálisan csak a figyelme pár százalékával van jelen. A többivel éppen a azon kattog, hogy fogja befejezni a házfelújítást, ami már most másfélszerese az eredetileg kikalkuláltnak és hogy mit fog enni ebédre, mert már éhes.
És ha megkérdezed, hogy minden rendben van-e a megbeszélt feladattal, akkor automatán bólogatni fog, hogy persze.
Csakhogy mivel nincs ott figyelme, ezért hibázni fog – és ezt nem veszed észre, mert minden rendben tűnik…
Bár az ilyen és az ehhez hasonló dolgok sajnos velünk lesznek, amíg nem érjük el az Aranykort, de van egy jó hírem.
Lehet tenni az ilyen helyzetekkel kapcsolatban!
“Hogyan bánjunk az emberekkel és hogyan motiváljuk őket” tréningünk ezzel és még sok más helyzetek kapcsolatban is megismertet egy olyan módszerrel, ami nem fog cserben hagyni!
Felér egy lottó nyereménnyel – csak vedd fel!»»
Barátsággal:
Helle Nóra és Eric Helle