Hallottál már olyan sztoriról, hogy egy
jól fizetett és bőségesen ellátott munkatárs
egyszer csak feláll és beadja a felmondását?
Bevallják vagy nem, de ez a legtöbb vezető
rémálma egyébként…
Hogy hirtelen, minden előjel nélkül
a munkatársa feláll és otthagyja a legnagyobb
szükség közepén…
Lehet, hogy ez már meg is történt Veled és
az is lehet, hogy már nem is egyszer…
De miért is történik ez?
A legtöbb munkavállaló egy ilyen helyzetben
logikusan elmondja a vezetőnek, hogy az ok
abban keresendő, hogy a munkakörülmények
rosszak, hogy nem kapott elegendő pénzt, hogy túl
sokat kellett túlórázni stb. stb. stb.
És a legtöbb vezető ezeket az indokokat rögtön
el is hiszi….
Bár való igaz, hogy munkakörülmények lehetnek
mostohák, hogy a szükség nagy úr, hogy a
élethelyzetek változnak, az ember mégis tudat alatt
érzi, tudja, hogy egy váratlan és felelőtlen távozásban
más is szerepet játszik.
Mik a rejtett tényezők?
Ha a fenti tényezők igazak lennének (és itt most nem
szélsőséges esetekről beszélünk) akkor semmi mást
nem kellene tenni, mit a munkakörülményeket
olyan mértékben javítani, ahogy azokat
a munkavállalók megkövetelik és akkor megszűnnének
az ilyenfajta problémák….
De a tapasztalat azt mutatja, hogy a munkakörülmények
javítása sok esetben még növeli is a fent leírt
váratlan és felelőtlen “meglógásokat”.
A tényleges szélsőségeket leszámítva a távozások
nagy részében, amikor a munkaadó tényleg minden tőle
telhetőt megtesz, a munkatárs mégis váratlanul felmond
és “lelép” egy jól meghatározott tényező vesz rész:
A munkatársnak kisebb vagy nagyobb mértékben,
de vaj van a füle mögött!
Honnan lehet ezt tudni?
Az emberekkel sajnos lehet olyan jól is bánni, hogy
rosszul érzik magukat tőle.
Ez akkor szokott előfordulni, ha ők nem képesek
olyan mértékben viszonzást adni nekünk, mint
amilyen mértékben mi segítettünk nekik, tehát
“felborul” köztünk a csere.
Mondjuk több fizetést kapnak, mint amennyit igazából
hoznak a cégnek és amit rájuk költünk.
Vagy éppen elkövettek egy pár, ártalmatlannak tűnő
dolgot, mint például késés vagy egy munkahelyi tárgy
hazavitele, amit aztán szégyenükben vagy tudatosan
elhallgattak és emiatt elkezd rossz érzésük lenni felénk.
Az első tünete a fentieknek az, hogy kicsit magukba
zárkóznak, nem lesznek olyan beszédesek felénk…majd
elkezdődik az indokolatlan kritikusság az irányunkba.
A kritikusság után pedig sokszor zöld utat kaphat
a hirtelen felmondás és távozás – rosszabb esetben
a nyom nélküli “meglógás”.
Példa:
Egy munkatárs egy nap elkésik. Nincs bent a főnöke,
és senki sem veszi észre. Nem mondja el másnap, amikor
találkoznak, és azzal magyarázza, hogy úgyis sokat dolgozik.
Következő héten otthon a párja kezdi szidni neki
a munkáltatóját. Mivel van egy pici “sara” a munkáltató
felé, ezért nem védi meg, hanem elmegy a szidás mellett.
Másnap pedig egy kicsit hamarabb megy el,
“mert a főnök úgysem fizet eleget.” Ezt a kritikus
megjegyzést egy másik munkatársnak is elejti…
Eközben a főnök keményen dolgozik a körülmények
javításán és mivel a cég havi eredményei jobbak, még
jutalmat is ad mindenkinek….
Emberünk már eleve rosszul érzi magát az elkövetett
dolgok miatt és ennek tetejébe még meg is jutalmazzák.
Ettől még rosszabbul érzi magát és hitelen felmond…
És ilyenkor gondoljuk mi vezetőnk azt, hogy nincs
igazság és nincs szerencsénk! Pedig lehetett volna…
A fentiek csak egy példa az emberi
viselkedés labirintusára.
Ha szeretnél ebben kiigazodni és a jövőben
megfelelő embereket felvenni, most 25% kedvezménnyel
jelentkezhetsz SIKERES MUNKATÁRS-FELVÉTEL
online műhelyünkre:
Info itt!»»
Barátsággal:
Helle Nóra és Eric Helle