Zoli kollégánk az elmúlt pár hétben felmért egy jó pár cégvezetőt,
lehet, hogy Téged is.
Az eredmény eddig érdekes: a cégvezetők egy nagyobb százaléka
bizonytalannak érzi a jövőt és hogy lecsendesítse magában az
ezzel járó belső rossz érzést és zűrzavart, úgy döntött, hogy kivár….
Mit jelent ez?
Minden döntés jobb, mint a vacillálás, de azért azt el kell
mondani, hogy kevés dolog van, ami olyan veszélyes, mint
maga a várakozás.
A várakozással időt teszünk a dolgokba, és ez mindig
esély romlást jelent: minél hosszabb ideig halogatjuk, hogy
na most akkor igenis elkezdünk rendet tenni a cégben, hatékonyabbá
tesszük, megszervezzük a folyamatokat, annál több az esélye,
hogy valami közbejön és meghiúsítja azt.
A várakozás egyfajta hatás helyzetet teremt és emiatt a legtöbb ember nyugtalan, feszélyezett és sokszor feszült is a várakozási idő alatt: várunk egy külső történésre, valamire, amire nekünk nincs ráhatásunk, hogy az majd meghozza a szerencsénket, a pozitív változásokat és megoldja a jelenlegi gondunkat-bajunkat.
Ahelyett, hogy cselekednénk.
A cselekvés hiánya és a „kivárás” azon cégvezetők stratégiája, akik zsigerből, ösztönösen menedzseltek és menedzselnek – és nem tudnak jobbat.
Ami teljességgel érthető.
De itt van a másik veszélyforrás a dologban: ugyanis azon versenytársaik,akik TUDATOSAN menedzselnek, ilyenkor egy tudatos cselekvési tervvel rendelkeznek és nem ülnek a babérjaikon, hogy várják a kedvező változásokat, hanem pontosan tudják, hogy hogyan váltsanak sebességet és mik a kulcs teendők a nehezebb helyzetekben.
Többek között erről is szó lesz Vezetői Akadémiánkon, ahol
a változás menedzsmenten keresztül a szervezés fortélyain és a
hatékonyságnövelésen át megismerjük azokat a természeti
törvényeket, amiket ha figyelmen kívül hagysz, akkor pórul járhatsz,
ha viszont a használatodba állítasz, akkor meg tudod lépni
a következő szintet!
Elegem van a hatáshelyzetből »
Barátsággal:
Helle Nóra és Eric Helle