Igaz történet egy jó vezetőről, aki mellesleg háromszor járt az űrben….
A fenti űrhajós-mondás a kanadai Chris Hadfield előadásából származik, aki háromszor járt az űrben, és egy ideig a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka volt. Mellesleg a menye magyar!
Chris 9 éves kora óta szeretett volna űrhajós lenni, gyerekkori álma valósult meg, amikor több mint 5300 pályázó közül kiválasztották.
A három űrutazása alatt többször is tett sétát az űrben, az elsőnél egy igazán emlékezetes tapasztalatot gyűjtve.
Elmondása szerint kilépve az űrhajóból a látvány leírhatatlan szépségében gyönyörködve pont azon gondolkozott, hogy itt van előtte, megvalósult, amiről 9 éves kora óta folyamatosan álmodott, amikor hirtelen, szinte a semmiből elvesztette a látását az egyik szemére…
Másodpercek alatt a leírhatatlan örömből leírhatatlan félelem lett úrrá rajta – különösen, mivel nem tudta a probléma okát.
Két dolgot tud valaki tenni egy problémával – vagy szembenéz vele, vagy pedig figyelmen kívül hagyja.
Chris akkor úgy döntött, hogy nem megy vissza az űrhajóba ezért, nem fogja a probléma okát kutatni, hanem a másik szemét használva elvégzi a rábízott külső feladatot és majd ha visszamegy, akkor kezeli a szem problémáját…
Ez rendben is lett volna, de mivel a helyzet okát figyelmen kívül hagyta, nem foglalkozott vele és nem tárta fel, ezért bekövetkezett az, amire gondolni sem mert: pár perc múlva a másik szemére is vak lett…
Ebben a pillanatban Chrisnek muszáj volt teljesen úrrá lenni a félelmén és visszanyerni hatalmát a helyzet felett. Ezt a következőképpen tette:
Elmondása szerint azonnal elkezdett koncentrálni arra amije van, nem pedig arra, amije nincs: a szeme világára.
Amije volt az az a képessége, hogy beszéljen és halljon, illetve a társa akivel együtt mentek ki a feladatot elvégezni.
Akkor jött rá, hogy maga a veszély teljesen más, mint a félelem amit az ember érez.
Mivel rengeteget gyakoroltak az évek alatt az űrhajós kiküldetés előkészítéseként, Chris igencsak gyakorlott volt, sok csukott szemes gyakorlatot csinált. Ezért arra koncentrálva, amije megmaradt, illetve használva a gyakorlatokon elsajátított képességét kint maradt az űrsétán a társával és látáshiány ide vagy oda, hiánytalanul befejezték a rájuk bízott feladatot…
Ezután visszamentek az űrhajóba és a társaik segítségével megtalálták az okát a vakságának, amit egy vegyi anyag okozott, amivel a sisakját bekenték, hogy nehogy beködösödjön.
Miután Chris szemeit alaposan kimosták, a látása is hamar visszatért. És persze sikeresen befejezték az utazást és visszatértek a Földre.
A tanulság a történetből az, hogy bizony a problémák sokkal de sokkal rosszabbak lesznek, ha nem nézünk velük szembe és nem találjuk és kezeljük a pontos okokat.
A másik pedig az, hogyha ilyen helyzetbe hoztuk magunkat, akkor bizony zsenialitás kell a dolgok megtételéhez.
Ha ez meg van, és lekezeltük a halaszthatatlan feladatot, akkor még mindig szembe kell néznünk a dologgal és meg kell találnunk az okát ahhoz, hogy véglegesen orvosolni tudjuk….
Természeti törvény, hogy minél többet tudunk, annál kevésbé ijedünk meg és fagyunk le a ránk mért erőpróbáktól , ezért fontos, hogy rendszeresen képezd magad és állítsd a természeti törvényeket a saját szolgálatodba.
Kommunikációs mini-előadásunk július 9-én ehhez ad eszközöket:
INFO ITT.
Látogass el!
Barátsággal:
Helle Nóra és Eric Helle