A vakok és az elefánt egy ősi hindu tanmese az igazság kereséséről és a részleges igazságok korlátairól.
Egy faluban, ahol csak vak emberek éltek, egy nap utazó érkezett elefántháton.
Hat vak ember odament az állathoz, hogy megismerje, de mindegyikük csak egy-egy részét tapintotta meg. Utána megbeszélték, hogy ki mit tapasztalt.
Aki a lábát fogta meg, azt mondta, hogy nagyon hasonlít egy fára.
Aki a fülét érintette, az legyezőhöz hasonlította.
Aki az agyarát fogta, az úgy érezte, hogy az elefánt olyan, mint egy lándzsa.
Aki az ormányát érintette, az kígyóhoz hasonlította..
Aki a hasát tapintotta, az egy falnak érezte.
Aki pedig a farkát fogta, az egy kötélhez hasonlította.
Persze vitázni kezdtek, mert mindegyikük mást állított az elefántról, és senki sem akart a másiknak hinni.
A történet a következő sorokkal zárul:
“Így harcoltak e férfiak…
Hangos, nagy vitában.
Sziklaszilárd véleményük
Biztos tudatában.
Hisz részben igaza volt mindnek.
De íly nagyot még egy sem tévedett.”
Mi ebből a tanulság a mindennapokra?
A saját tapasztalatunk alapján mondhatunk igazat, de a teljes igazságot egyedül legtöbbször nem tudjuk megismerni.
A teljes kép megértéséhez össze kell kapcsolnunk a különböző nézőpontokat, mert a részletek önmagukban félrevezetőek lehetnek.
A több és jobb kommunikáció pedig ennek az eszköze.
Jó hír, hogy újra lesz gyakorlati Vezetői Kommunikációs Képzés novemberben, Kasza Tamással és Takács Dániellel.
Több info itt»»
És ne feledd: Egy képzett vezető a végén mindig megnyeri a játszmát!
Üdvözlettel:
Helle Nóra és Eric Helle