A ma reggeli online hírekben értesültem róla,
hogy egy Róbert nevű élelmes honfitársunk pár
évvel ezelőtt még a középiskolában egy diákszálló
melletti menzán reggelizett volna az osztályával,
azonban az ott felszolgált virsli minősíthetetlen volt-
kenhető állagú.
Annak ellenére, hogy tényleg nagyon éhes volt,
eldöntötte, hogy márpedig nem fogja megenni
ezt az ételként felszolgált szörnyűséget és nem
válik a körülmények áldozatává.
Ezért odament a konyhás nénikhez, felajánlott
nekik némi pénzt, ha megoldják a problémát
és egy normális tojásrántottát készítenek.
És láss csodát – perceken belül elkészült élete
legjobb tojásrántottája, amit jóízűen azonnal
el is fogyasztott.
Robi rövid úton megoldotta a problémát,
azonban „jutalomként” egy osztályfőnöki
figyelmeztetésben részesült.
Mondanom sem kell, hogy később vállalkozó
lett belőle.
Csodálom Robit, mert én ennyi idősen még nem
tudtam volna így kiállni magamért. Valószínűleg
egész nap éheztem volna, csendben, visszahúzódva…
De azóta nagyon megváltoztam és megértettem, hogy
az élethez igenis kell egy kis egészséges csibészség!
Én drukkolok Robinak! Ha ismered véletlenül,
add át neki üdvözletem!
És Neked is drukkolok, hogy ne felejts el jelentkezni
a hatékonyságnövelési kihívásra, ha még
nem tetted meg, mert ez is olyan vezetőknek való,
akik nem akarnak a körülmények áldozatává válni.
ITT JELENTKEZZ!
Barátsággal:
Helle Nóra