Halottál már olyan sztoriról, hogy egy jól teljesítő, jól fizetett munkatárs egyszercsak feláll és beadja a felmondását?
Bevallják vagy nem, de ez a legtöbb vezető rémálma egyébként…
Hogy hirtelen, minden előjel nélkül a munkatársa feláll és otthagyja a legnagyobb szükség közepén.
És lehet, hogy ez már meg is történt Veled és az is lehet, hogy már nem is egyszer…
De miért is történik ez?
A legtöbb munkavállalló egy ilyen helyzetben logikusan elmondja a vezetőnek, hogy az ok abban keresendő, hogy a munkakörülmények rosszak, hogy nem kapott elegendő pénzt, hogy túl sokat kellett túlórázni stb. stb. stb.
És a legtöbb vezető ezeket az indokokat rögtön el is hiszi….
Bár való igaz, hogy munkakörülmények lehetnek mostohák, hogy a szükség nagy úr, hogy a élethelyzetek változnak, az ember mégis tudat alatt érzi, tudja, hogy egy ilyen váratlan távozásban más is szerepet játszik.
Mik a rejtett tényezők?
Ha a fenti tényezők igazak lennének (és itt most nem szélsőséges esetekről beszélünk) akkor semmi mást nem kellene tenni, mit a munkakörülményeket olyan mértékben javítani, ahogy azokat a munkavállalók megkövetelik és akkor megszűnnének az ilyenfajta problémák….
De a tapasztalat azt mutatja, hogy a munkakörülmények Javítása sok esetben még növeli is a fent leírt “meglógásokat”.
A tényleges szélsőségeket leszámítva a távozások nagy részében, amikor a munkaadó tényleg minden tőle telhetőt megtesz, a munkatárs mégis “lelép” egy jól meghatározott tényező vesz rész:
A munkatársnak kisebb vagy nagyobb mértékben, de vaj van a füle mögött!
Honnan lehet ezt tudni?
Az emberekkel sajnos lehet olyan jól is bánni, hogy rosszul érzik magukat tőle.
Ez akkor szokott előfordulni, ha ők nem képesek olyan mértékben viszonzást adni nekünk, mint amilyen mértékben mi segítettünk nekik, tehát “felborul” köztünk a csere.
Mondjuk több fizetést kapnak, mint amennyit igazából hoznak a cégnek.
Vagy éppen elkövettek egy pár, ártalmatlannak tűnő dolgot, amit aztán szégyenükben vagy tudatosan elhallgattak és emiatt elkezd rossz érzésük lenni felénk.
Az első érdekes tünete a fentieknek az indokolatlan kritikusság az irányunkban.
A kritikusság után pedig sokszor zöld utat kap valami, ami nem segít nekünk és máskor nem tettek volna meg.
Példa:
Egy munkatárs egy nap elkésik. Nincs bent a főnöke, ezért nem is veszi észre. Nem mondja el másnap, amikor találkoznak, és azzal magyarázza, hogy úgyis sokat dolgozik.
Következő héten otthon a párja kezdi szídni neki a munkáltatóját. Mivel van egy pici “sara” a munkáltató felé, ezért nem védi meg, hanem elmegy a szídás mellett.
Másnap pedig egy kicsit hamarabb megy el, “mert a főnök úgysem fizet eleget.” Ezt a kritikus megjegyzést egy másik munkatársnak is elejti…
Eközben a főnök keményen dolgozik a körülmények javításán és mivel a havi eredmények jobbak, jutalmat is ad emberünknek….
Emberünk már eleve rosszl érzi magát az elkövetett dolgok miatt és ennek tetejébe még meg is jutalmazzuk. Ettől még rosszabbul érzi magát és felmond…
Mi meg azt gondoljuk, hogy nincs szerencsénk!
A fentiek csak egy példa az emberi viselkedés labirintusára.
Ha szeretnél ehhez a labirintushoz egy megbízható térképet, gyere el Személyzetkezelési és motivációs képzésünkre!
Most kedvezménnyel jeletkezhetsz!