Igaz történet egy jó vezetőről, aki mellesleg háromszoros űrhajós is….
A fenti űrhajós-mondás a kanadai Chris Hadfield előadásából származik, aki háromszor járt az űrben, és egy ideig a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka volt. Mellesleg a menye magyar!
Chris 9 éves kora óta szeretett volna űrhajós lenni, gyerekkori álma valósult meg, amikor több mint 5300 pályázó közül kiválasztották.
A három űrutazása alatt többször is tett sétát az űrben, az elsőnél egy igazán emlékezetes tapasztalatot gyűjtve.
Elmondása szerint kilépve az űrhajóból a látvány leírhatatlan szépségében gyönyörködve pont azon gondolkozott, hogy itt van előtte, megvalósult, amiről 9 éves kora óta folyamatosan álmodott, amikor hirtelen, szinte a semmiből elveszette a látását az egyik szemére…
Másodpercek alatt a leírhatatlan örömből leírhatatlan félelem lett úrrá rajta – különösen, mivel nem tudta a probléma okát.
Két dolgot tud valaki tenni egy problémával – vagy szembenéz vele, vagy pedig figyelmen kívül hagyja.
Chris akkor úgy döntött, hogy nem megy vissza az űrhajóba ezért, nem fogja a probléma okát kutatni, hanem a másik szemét használva elvégzi a rábízott külső feladatot és majd ha visszamegy, akkor kezeli a szemproblémáját..
Ez rendben is lett volna, de mivel a probléma okát figyelmen kívül hagyta, nem foglalkozott vele és nem tárta fel, ezért bekövetkezett, amire gondolni sem mert: pár perc múlva a másik szemére is vak lett…
Ebben a pillanatban Chrisnek muszáj volt teljesen urrá lenni a félelmén és visszanyerni uralmát a helyzet felett. Ezt a következő képpen tette:
Elmondása szerint azonnal elkezdett koncentrálni arra amije van, nem pedig arra, mi nincs: a szeme világa.
Amije volt azonban az a képessége, hogy beszéljen és halljon, illetve a társa akivel együtt mentek ki a feladatot elvégezni.
Elmondása szerint akkor jött rá, hogy maga a veszély teljesen más, mint a félelem amit az ember érez.
Mivel rengeteget gyakoroltak az évek alatt az űrhajós kiküldetés előkészítéseként, Chris igencsak gyakorlott volt, sok csukott szemes gyakolatot csinált. Ezért arra koncentrálva, amije megmaradt, illetve használva a gyakorlatokon elsajátított képességét kint maradt az űrsétán a társával és látáshiány ide vagy oda, hiánytalanul befejezték a rájuk bízott feladatot…
Ezután visszamentek az űrhajóba és a társaik segítségével megtalálták az okát a vakságának, amit egy vegyi anyag okozott, amivel a sisakját bekenték, hogy nehogy beködösödjön….
Miután Chris szemeit alaposan kimosták, a látása is hamar visszajött. És persze sikeresen befejezték az utazást és visszatértek a Földre.
A tanulság a történetből az, hogy bizony a problémák sokkal de sokkal rosszabbak lesznek, ha nem nézünk velük szembe és nem találjuk és kezeljük a pontos okokat.
A másik pedig az, hogyha ilyen helyzetbe hoztuk magunkat, akkor bizony zsenialitás kell a dolgok megétételéhez.
És ha ez megvan, és lekezeltük a halaszthatatlan feladatot, akkor még mindig szembe kell néznünk a dologgal és meg kell találnunk az okát ahhoz, hogy véglegesen orvosolni tudjuk….
És mivel az alapelv, hogy minél többet tudunk, annál kevésbé félünk , ezért fontos, hogy képezd magad és tanuld meg az élet és a vezetés természeti törvényeit.
Látogass el 3 órás mini-előadásunkra:
https://vezetoisiker.eu/a-csapatepites-alapjai-mini-kepzes/
vagy
Vezetői Akadémiánkra:
https://vezetoisiker.eu/vezetoi-akademia-program/
(c) 2020. Executive Success Kft. Minden jog fenntartva. Az írás L. Ron Hubbard munkái alapján készült.