A ma vezetője ki van éhezve a szabadságra. Vágyik a hosszú hétvégékre, és várja az ünnepnapokat. Sokan áhítoznak arra, hogy egyszer eljön az idő, amikor szabadon, bármit tehetnek majd.
Mások a nyugdíjas éveikben keresik a szabadságot. Ha kilépünk a munkahelyünkről, ezt mondjuk a telefonba: most szabadultam. Ez a kép azt mutatja, hogy egyáltalán nem érezzük magunkat szabadnak. Vajon jó irányba keressük az áhított szabadságunkat?
Minden bizonnyal melléfogunk a szabadság témájában. Hisz olyan dolgokban keressük, amik hasonlóan a délibábhoz, messziről valósnak mutatják a szabadságot, közel érve hozzá azonban semmit nem lelünk.
Vajon hogyan találhatnánk meg azt a szabadságot, amit hosszútávon és kétséget kizáróan szabadságként, boldogan élhetnénk meg? Egyáltalán van ilyen?
Igen van! De nem feltétlen időben, pénzben, vagyonban, vagy térben található.
A szabadság lehetősége ugyanis bennünk lakozik. A szabadságunk érvényre juttatásának és megélésének kulcsa igazából egy belső ügy.
Az ember, aki azt hiszi, attól szenved, hogy sokat kell dolgoznia, tévedés áldozata.
Valójában a munkájával kapcsolatos sikertelenségei, a túlterhetsége, a megromlott kapcsolatai, céltalansága hálójában vergődik, és abból akar szabadulni.
Az, aki nem érzi magát boldognak a házasságában, szintén a saját maga által teremtett csapda szorításában él, de menekvését nem egy új kapcsolatban fogja megtalálni.
Mi hát az a belső szabadság, amit az ember valóban szabadságnak él meg?
A szabadság az például, hogy nem tartja fogva a egy probléma, vagy a munkahelyünk, vagy a múltunk a gondolkodásunkat.
A szabadság az, amikor őszintén tudunk beszélni embertársainkkal, és nem kell visszafogni magunkat.
A szabadság az, hogy nem kell azon gondolkoznunk este, hogy helyesen tettük-e, amikor valakinek odaszóltunk és megbántottuk.
Nem hömpölyög a fejünkben, a szívünkben, hogy mások örömét, szabadságát elrontottuk tetteinkkel, érzéketlen hozzáállásunkkal.
A jó és nyugodt alvás a szabadság egyik mutatója.
A szabadság nem a szuper autó birtoklása, hanem az örömteli vezetés.
Amikor a többieket könnyedén toleráljuk, akár igazuk van akár nem.
A szabadság nem az, hogy messzi tájakra utazunk, hanem az, hogy azokkal, akikkel útközben találkozunk, békét és barátságot tudunk teremteni. A legelegánsabb hotelben is érezhetjük magunkat szörnyen egyedül, vagy feszültnek.
A szabadság a könnyed kommunikáció a környezetünkkel, vagy akár a felhőtlen magány.
Szabadság az is, ha gyorsan jár az eszünk és időben érkeznek a jó válaszaink.
Ha gyorsan tudunk dönteni, ha azonnal felfogjuk azt, amit olvasunk, ha könnyedén meg tudunk valakit győzni.
Ez mind-mind szabadság.
És az is szabadság, ha egészségesek vagyunk. Az a sok értelmetlen testi baj, amiről tudjuk, hogy lelki vívódásaink eredménye, nagyon megnyirbálhatja szabad voltunkat.
Még azok a vissza-visszatérő fájdalmaink is jelentősen korlátoznak bennünket, amik nem is betegségek, és azt gondoljuk róluk, hogy az életünk rossz velejárói, talán valahonnan megörököltük őket.
Valójában nem kellene velük élnünk, de mivel senki nem mutatja fel számunkra a szabadság útját, beletörődünk és szenvedünk tőlük.
A szabadság ellentétére lehetne egy példa az a helyzet, amelyben egy 15 éves kamaszt képtelenek volnánk segíteni.
Rengeteget bosszankodnánk miatta, nem értenénk a tetteit, egy ideig konfliktusok sokaságával szembesülnénk, majd azt találnánk, hogy aligha van vele őszinte kapcsolatunk, pedig a saját gyerekünk.
A figyelmünk gyakran járna a dolgon, állandóan ellenőriznünk kellene őt, hogy nehogy meglepjen valami kellemetlen helyzettel. Amikor pedig a sok hajtás után végre kiszellőztethetnénk a fejünket, és kicsit lazíthatnánk, telefon érkezne, hogy helyzet van, kénytelenek vagyunk menni és cselekedni.
A konfliktusokkal, stresszel teli élet, ahol gyakran lépéskényszerben, és kötelező aktivitások függésében élünk, nem szabadság.
A szabadság az, amikor az ember a mindennapjaiban él egy olyan életet, amit élvez, mert egyezik az életről alkotott eszményeivel. (…)
A tudás szabaddá tesz, mert eszközöket ad és gyors és jó döntések meghozásában segít.
Vedd birtokba ezeket és mondj búcsút a kiégésnek:
AKADÉMIA
DÍJMENTES ELŐADÁS
Köszönet Trajtler Istvánnak, mert a fenti sorok az ő írása nyomán készültek!