Nemrégiben egy zártkörű előadást tartott Magyarországon egy számomra nagyon kedves amerika üzletember. Egy igazi nagyágyú.
A nevét megkérte, hogy ne írjam le, puszta szerénységből, de egy igazi zseniről van szó…
Egy olyan emberről, aki tényleg szegény körülmények közé született, de hihetetlen intelligenciája és szorgalma révén igazi “csodagyerekként” már 18 éves kora előtt kijárta az egyetemet és ezért nagyon fiatalon kezdett egy vállalkozásba.
A kezdet kezdetén 1 alkalmazottja volt, majd a vállalkozás szépen növekedett.
Ez számszerűleg évente kb 40%-os növekedést jelentett.
Mivel nagyon szegény körülmények közé született és ő volt az egyetlen a testvérei közül, aki igazi felelősséget vállalt a szüleiért is, ezért óriási lendülettel, erővel és szorgalommal tette a dolgát éveken keresztül, hogy családját jobb életkörülmények közé juttathassa.
Mivel nem amerikai születésű, ezért lényeges kapcsolatai az USA-ban nem voltak, gyakorlatilag csak magára számíthatott.
Az óraszámokat amiket dolgozott nem sokan tudnák bevállalni.
A kemény munka eredménye folytán 41 éves korára a vállalkozása olyan jól ment és olyan mértékben növekedett, hogy már 3000 embernek adott munkát és kenyeret.
De milyen áron?
Az életben azt szokták mondani, hogy mindent meg lehet szerezni, ha az ember hajlandó megfizetni az árát.
És mi volt egy 3000 fős vállalkozás felépítésének az ára?
Hát az, hogy fizikailag leépült, napi szinten fájdalmai voltak, saját szavaival 41 évesen úgy járt-kelt mint egy öregember….!
És nem tudta élvezni a sikeres növekedést, mert addigra már sokkal de sokkal jobban el volt havazva és egyszerűen nem maradt rá semmilyen ideje!
Amikor ezt elmondta, a hallgatóság közül nem egy embernek az a kérdés jutott az eszébe, hogy az átütő sikernek minden esetben ilyen ára van?
A válasza nagyon érdekes volt.
Mert mai fejjel, azt mondja, máshogy csinálná.
Íme a nézőpontja:
Szerinte a vezetők nagyon nagy százalékának az a hibája, hogy tudat- alatt úgy építi fel a cégét, hogy az közben kurdarcra ítélje a tulajdonosát.
Mit is jelenthet ez?
Az esetleges hosszú munkaórákat rendes étkezés és mozgás nélkül.
A fáradt reggeli felkeléseket és az álmatlan éjszakákat.
A megromlott egészségi állapotot.
Az esetleges nyugtatókat.
Az elmulasztott családi összejöveteleket.
A kisiklott kapcsolatokat és esetleges válásokat.
Gyerekeket, akik rossz példát láttak maguk előtt és soha nem akarnak cégvezetők lenni.
És ami a legfontosabb: a fentiekhez kapcsolódó boldogtalanságot…
Mert az egyetlen dolog ami ellen az életben igazán tiltakozunk, az az, ha nincs elegendő örömforrásunk!
És sajnos ilyen helyzetekben előfordulat, hogy ostoba dolgokat választunk örömforrásként – olyanokat, amiket később aztán igencsak megbánunk…
És hogy jött ebből ki a szóban forgó vezető?
Először is egy döntéssel 41 évesen, hogy változtatni fog az életmódján.
És mit tett ezután?
Elkezdte magát intenzíven képezni.
Óriási önfegyelemmel.
A saját szavaival élve, akkor is, amikor nagyon úgy érezte, hogy
most nem jó a pillanat, és amikor nagyon nem volt kedve elmenni rá.
Akkor is, amikor reggel nem érezte úgy magát, hogy aznap bármi újat is tanulni szeretne.
Akkor is, amikor minden összejött és nem lett volna rá lehetőség.
És elkezdte szisztematikusan alkalmazni a tanultakat.
És mi lett az eredménye?
14 éve a cége már teljesen önműködő és ő teljes mértékben szabad.
És fizikailag jól van, visszanyerte az egészségét és jelenleg 40-nél többnek nem néz ki. (Én meglepődtem amikor megmondta, hány éves…!)
Nem hagyta abba a munkát, járja a világot, csak éppen azt csinálja, amit szeret – például oktató előadásokat tart.
Ha szeretnéd tudni, hogy mik voltak a sikeres vezetői tanulmányainak alapjai, most nem kell Amerikába menned, itt kaphatsz belőle egy díjmentes ízelítőt:
ITT
Várunk!