Amikor kigyulladt a műszerfalon a piros lámpa, Rita érezte, hogy valami nincs rendben. Kicsivel később rángatni kezdett, majd leállt a motor és kénytelen volt az út szélére kormányozni az autót.
– Miért itt? Sehol egy lakott település, csak erdő mindenhol – mérgelődött miközben kiszállt.
Kinyitotta a táskáját, hogy elővegye a mobiltelefont. Keresgélt, de nem találta. Ekkor jutott eszébe, hogy az bizony ott maradt az irodában a töltőn.
– Basszuskulcs.remek…Mi jöhet még?
Azon gondolkodott, hogy elinduljon előre vagy menjen visszafelé. Nem tudta, hogy a következő település milyen messze van. Csak azt, hogy az utolsót már rég elhagyta.
Ebben a bosszantó helyzetben az nem jutott eszébe, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Egy autó ment el mellette, fékezett majd leparkolt az út szélére és egy jól öltözött férfi szállt ki belőle mosolyogva.
– Tudok segíteni? – kérdezte.
Rita hirtelen nem tudta mit feleljen. Itt van a semmi közepén, egyedül egy vadidegennel. Átfutott a fején, hogy elküldi a férfit és inkább megy gyalog. De késő délután volt és tudta, hogy hamarosan besötétedik. Ezért inkább úgy döntött, hogy elfogadja a segítséget.
– Leállt, nem indul és elképzelésem sincs, hogy mi baja lehet.
– Elviszem a következő városig. Én ott lakom. A szomszédom autószerelő, biztos tud segíteni. Jöjjön.
Beült az autóba.
– Róbert vagyok – nyújtott kezet a férfi.
– Rita – felelte, miközben a szemébe nézett.
– A szomszédom – az autószerelő – is Róbert. Szerintem visszahozza majd ide és megnézik, hogy mit lehet kezdeni vele.
– Már 14 éves autó és elég sokat lett nyúzva. De hát kell a vállalkozáshoz és szinte állandóan megyek vele. Én is szeretnék egy ilyen szép csodajárgányt mint ez, de valahogy elérhetetlennek tűnik, hogy annyit keressek.
– Miért tűnik elérhetetlennek?
– Eleget tapasztaltam már ahhoz, hogy tudjam: nem jó álmodozni mert akkor csak csalódik az ember. Fiatal koromban még voltak álmaim, céljaim, terveim, de már benőtt a fejem lágya. Elfogadom amit az élet ad és nem ringatom magam olyan ábrándokba, amiről tudom, hogy úgysem fog megvalósulni.
– Milyen céljai voltak?
– Szerettem volna író lenni. Olyan könyveket írni, amit imádnak az emberek. Szerettem volna beutazni a világot, megismerni más országokat, kultúrákat. Nagy ház, szép kocsi…tudja. De ezekből már semmi nem lesz.
Róbert nem mondott semmit, csak hallgatott. Mintha saját magát hallotta volna 10 évvel ezelőtt. Elkeseredett volt, életunt, csak a munkát hajtotta és épp csak megélt belőle. Feladta a céljait, az álmait…pont úgy, mint ez a gyönyörű, kedves nő, aki itt ül mellette.
És azt is pontosan tudta, hogy ezen hogy lehet változtatni.
Kis idő múlva halkan megszólalt.
– Ott a kesztyűtartóban van egy kis könyv. Megtenné, hogy kiveszi?
– Persze – válaszolta Rita és kivette a kiskönyvet, ami gyűrött volt a sok olvasástól.
Gyakorlati tippek, hogyan érd el a céljaidat – ez volt a könyv címe. Elmosolyodott, majd a férfira nézett.
– Érdekes könyv lehet – mondta és belelapozott.
– Nyolc évvel ezelőtt kaptam egy barátomtól karácsonyra. Amikor átadta akkor megkért, hogy üljek le vele és együtt nézzük át a céljaimat. Miért adtam fel, miért buktam el, miért nem lettem sikeres.
Nem volt mindig ilyen szép autóm. Nagyjából ugyanúgy álltam az élethez mint amit ön az előbb elmesélt. Nem hittem magamban, nem hittem, hogy lehet jobb életem. De ez a kiskönyv valamit megváltoztatott bennem.
Leültem a barátommal és végignéztük a céljaimat a kiskönyvben leírtak szerint. Már ott, a beszélgetés közben rájöttem pár dologra. Arra, hogy mit csináltam rosszul és mire végignéztük volt bennem némi remény, hogy talán így mégiscsak sikerülhet elérni amit szeretnék.
Az elmúlt nyolc év alatt olyan változáson ment keresztül az életem, ami azelőtt hihetetlennek tűnt.
Rita hallgatta Róbertet és a gondolataiban csatát vívott a kételkedés és a remény. Szerette volna, ha igaz amit a férfi mond, de annyiszor csalódott, annyiszor vallott kudarcot, hogy már nem mert hinni abban, hogy valaha is lehet jobb élete.
Végiglapozta a könyvet. Az álmaira gondolt amiket már rég feladott. Pontról pontra megnézte ő is, hogy hol lehetett a hiba. Talált többet is és ahogy haladt az olvasással egyre izgatottabb lett. Mire megérkeztek Róbert házához addig végignézte az összes pontot és úgy érezte, hogy lehet valami abban amit a férfi mesélt.
– Honnan tudnám ezt a kiskönyvet én is megszerezni? – kérdezte.
A férfi elővett a táskájából egy papírt és felírta rá:
