Az alábbi sztori az egyik legkedvesebb filmemből az Apolló 13-ból való – és nagyon tanulságos!
Ha nem láttad a filmet, akkor röviden annyit, hogy az Apolló 13 űrhajó volt az az űrhajó, ami 1970 április 11-én hagyta el a Földet és amiben egy robbanás történt és a megmentése az űrkutatás történetének leghíresebb mentőakciója lett.
A mentőakció irányítója Gene Kranz repülési igazgató volt.
Gene Kranz véleményem szerint egy abszolút zseni, egy hihetetlenül jó és nagyon erős vezető.
Nélküle az űrhajósok sohasem tértek volna vissza…
Erről szóló könyvének a címe: Failure is not an option – A bukás nem opció, ami összegzi a nézőpontját az élet dolgairól.
Hogy miben volt Gene zseniális?
A robbanás és meghibásodások észlelése után az irányítóközpontban mindenki tudta, hogy gyakorlatilag nincs semmi remény, hogy az űrhajósok élve visszatérjenek, hanem a biztos és keserves kínhalál vár rájuk – és logikusan nincs megoldás, hogy megmentsék őket.
Gene zsenialitása és szándéka azonban minden logika felett állt, mert ő egyszerűen nem értett egyet a fizikai univerzum sorozatos akadályaival – és ez volt az alapvető ok, amiért sikerre vitte a mentőakciót!
Az ő szándéka a fizikai univerzum akadályai felett volt az az erő, ami az embereket élve visszahozta.
Gene egyik legfontosabb vezetői tulajdonsága abban nyilvánult meg, hogy amikor a robbanással szembesítették maximálisan megőrizte a lélekjelenlétét, és még később is, amikor újabb és nagyobb akadályok jöttek felé.
Mivel megőrizte a lélekjelenlétét, még extrém stressz alatt is képes volt józan és helyes döntéseket hozni és ezek teljesítését nagyon pontos utasításokban kommunikálni az embereivel.
Ha szükséges volt, akkor elismételte ezeket az utasításokat, akár hányszor is kellett.
Sok vezetőnek az a nagy hibája, hogy alábecsüli a pontosan szükséges erőfeszítést egy helyzet megoldásához. Gene azonban helyesen mérte fel a szükséges erőbedobást és ezzel nemhogy megmentett 3 embert, de be is vonult vele a történelembe.
Azt nézte, hogy mi működik, mit lehet erősíteni, a jóra fókuszált, a negatív dolgokat egyszerűen figyelmen kívül hagyta!
Mindig a következő lépésre koncentrált, így nyert csatákat, nem hagyta, hogy lehengerelje a teljesíthetetlennek tűnő végcél, azonban nem is vette le a szemét róla.
A folyamatosan felé jövő zűrzavarokat lépésről lépésre oldotta meg.
És azt is elmondhatjuk, hogy eredményei alapján vezetőként 100%-os felelősséget vállalt a gondjaira bízottakért!
És hogyan kezelte az embereket?
Tisztelettel, de nem fogadott el nem-et tőlük!
Jó volt a személyzetkezelésben!
Minden tisztelet az övé.
Ösztönösen alkalmazott egy pár létfontosságú alapelvet, pedig nem is tanulta őket az iskolában.
A jó hír számodra viszont az, hogy Neked nem kell ösztönösen ráérezned a dologra, ha szeretnél a személyzetkezeléssel kapcsolatban tudatos lenni, akkor most megteheted!
Barátsággal:
Helle Nóra és Eric Helle