Érdekes meglepetések…1.
Éva kinyitotta a lakás ajtót és becipelte a telerakott szatyrokat. Mindent szépen a helyére tett és közben a rápillantott a konyhai faliórára. Mindjárt fél négy. Indulnia kell Balázsért az ovódába, utána pedig el kell hoznia az ikreket az iskolából Klárit és Zsuzsit. A lányokkal még át kell néznie az iskolai feladatokat is.
Egy pillanatra elmerengett az életén. Mindig ilyen életről álmodott? Természetesen imádja a gyermekeit, de soha nem gondolta, hogy háztartásbeli lesz. Sajnos nagyon nehéz 3 gyermek mellett munkát találni. Így egy-két elutasítás után hamar feladta. Pedig korábban komoly tervei voltak egy saját üzletről. Nagyon jó kézügyességgel rendelkezett és különleges ékszereket tudott készíteni. Egy híres ötvös mellett tanulta ki a mesterséget, aki nagy jövőt jósolt neki a területen. Úgy gondolta, hogy majd egyszer megvalósítja a megálmodott ékszereket a saját üzletében, de sosem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá. Közben szerelmes lett, férjhez ment és jöttek a gyerekek sorban. Nem is lehetett arról szó, hogy dolgozzon. Így csak magában tervezgette az ékszereket. Most is éppen egy gyűrűt tervezett fejben, mikor csöngettek.
Meglepődött, mert nem várt senkit. Ajtót nyitott. Egy korban hasonló 40 éves jóképű férfi állt az ajtóban és így szólt:
– Nemes Ferenc vagyok, megbocsásson, hogy zavarom. Ön nem ismer engem és én sem önt, de….-itt nagy levegőt vett – de, valami nagyon fontosat kell elmondanom önnek. Mielőtt Éva megszólalhatott volna, a férfi már rá is tért a tárgyra.
– Az ön férje csalja önt az én feleségemmel. Gondoltam, jobb, ha ön is tudja.
– Tessék? – Évával megfordult a világ. –Nem értette, hogy mi történik. –Tessék?- kérdezte meg újra és próbált higgadt maradni.
– Az ön férje, Nagy Imre?
– Igen. –felelte.
– Szokott üzleti útra utazni Szegedre?
– Igen. Minden hónapban egyszer.
– Tudok róla. Ilyenkor az én feleségemmel tölt 1-2 órát, amíg én dolgozom. Nyomoztattam a feleségem után. Tessék! – ezzel az ismeretlen férfi benyúlt a kabátja zsebébe és néhány fotót húzott ki belőle.
Éva ránézett. A képeken az ő férje volt egy ismeretlen hölgy társaságában, igen csak közeli barátságot feltüntetve.
– Azért jöttem, hogy segítsek! Gondoltam, hogy önnek is tudnia kell róla. Nálamlebuktak és én már megbeszéltem a dolgot a feleségemmel. Úgy gondoltam, hogy úgy fair, hogy ön is tudja. Én már nem is zavarok. Viszlát. Itt hagyom a névjegykártyám és a képeket. Nekem van több példány.
Évával forgott a világ. Szólni sem igen tudott. Úgy érezte, mintha ráültek volna a mellkasára. Végül összeszedte magát és kipréselt magából egy szimpla köszönömöt és hagyta elmenni az idegent. A szórítás nem enyhült, alig kapott levegőt: Most mit tegyek? Most mi legyen? És a gyerekek? –villant át az agyán. A gyerekek!- gyorsan felhívta a legjobb barátnőjét Krisztát. Megkérte, hogy ma menjen el a gyerekekért az oviba és a bölcsibe, mert neki közbejött valami. Vette a kabátját és kirohant az utcára. Csak szaladt, szaladt míg el nem fáradt és leroskadt egy padra. A közeli parkban találta magát. Körülötte párok sétálgattak, kutyákat sétáltattak és volt néhány futó is. Milyen boldognak tünnek! Éva nagyot sóhajtott és a kezébe temette az arcát.
-Segíthetek? Rosszul érzi magát?
Éva riadtan felnézett és egy kedves, mosolygós jól öltözött, idősebb hölgyet látott maga előtt.
-Jól van, kedvesem? – kérdezte ismét a hölgy.
-Nem, nem vagyok jól!- fakadt sírva Éva. A hölgy leült mellé és gyengéden megsimogatta.
– Mi a baj? –kérdezte. Az idős hölgyből valahogy áradt a magabiztosság és a jóindulat és Évának jól esett az érdeklődése. Ezért bátran kiöntötte neki a szívét, mesélt a régi terveiről, az elsietett házasságáról, a gyerekekről és végül azt is elmondta, hogy megtudta, a férjének szeretője van.
A hölgy nyugodtan végig hallgatta majd így szólt:
– Azt hiszem, hogy én tudok magának segíteni. Van egy különleges tanfolyam, ami csodákat tesz. Velem is csodát tett, ezért merem bátran ajánlani! Szeretném, hogy ha megcsinálná és hogyha sikerült megvalósítania az álmait, akkor keressen meg és én is elmesélem az én történetemet. – Ezzel benyúlt a táskájába és kivett egy kis papírt egy weboldalnévvel és egy névjegykártyát is, mindkettőt Éva kezébe nyomta.
– Keressen meg! Szilvia vagyok!- ezzel mosolyogva kezet fogott Évával és elköszönt: -Viszontlátásra egy pár év múlva egy boldogabb időben!- kacsintott, és elment.
Éva hosszan nézett utána és már egyáltalán nem érezte magát elveszettnek. Forgatta a kezében az izléses névjegykártyát: Nagy Szilvia igazgató. Rápillantott a papírra: “Hogyan tűzzük ki és valósítsuk meg céljainkat? – online letölthető tanfolyam – www-vezetoisiker.eu.”
Elmosolyódott, érdekesen hangzik. Úgy érezte, hogy erre most nagy szüksége lesz. Elrakta a táskájába és újult erővel indult hazafelé. Otthon várják a gyerekek és a férje, akivel sok mindent meg kell, hogy beszéljenek. De tudta, hogy nincs egyedül. Vele vannak a céljai, az álmai és egy útmutatás, hogy hogyan valósítsa meg őket!
Folytatás következik…